Ide most olyan sablonos dolgokat kellene írnom, hogy mikor születtem, kik a szüleim, melyik iskolába jártam (vagy nem), hol dolgoztam... Olyan dolgokat vár el tőlem a társadalom, amit az irodalom könyvekben tanítanak... És emlékszel még rájuk? Tényleg ezek a legfontosabb dolgok az ember életében? Biztos, hogy ez alapján meg lehet ismerni az embert? Na látod! :)

    Joggal várhatnád el tőlem, hogy versszerető ember vagyok, irodalomtól buzog a vérem. Ki kell, hogy ábrándítsalak! Világéletembe utáltam a verseket! És szerintem sokan vannak vele így... Nos, a mai oktatási rendszerünknek köszönhetően, a fiatal generációval megutáltatják az irodalmi kincseket. Én is ennek vagyok az áldozata. Rád kényszerítik, hogy fejből mondj el több tíz vagy száz sort... Magolj, mert javadra válik. Természetesen dacból nem tanultam meg őket! Mindig a versek rontották le az átlagomat. Csak a Husztból hat egyest kaptam! Így buktam meg majdnem irodalomból! :) 

    Teltek múltak az évek, negyedévszázados lettem. Elkapott a plátói szerelem... Virtuálisan megláttam álmaim nőjét, aki szintén gitározott s verseket is írt. Nahát! Gitározik is, verseket is ír! Igazi művészlélek, nekem teremtették! Neki írtam Nőnapra első versemet, a Földi tüneményt. A filmekben itt szokott jönni a Happy End, a nagy egymásra találás... Rá két napra eljegyezték! Bizony ám. De nem bánkódom, mert miatta fedeztem fel versírói képességemet. 

      Megszerettem a versírást. A magyar nyelv szépsége, játékossága lenyűgözött. Ahogy játszhatok a szavakkal, csűrhetem, csavarhatom őket! Rejtjelbe burkolva leírhatom azt, amit pusztán zenével nem tudnék kifejezni! 

      Úgy gondolom, hogy a világon a legnagyobb költők a magyarok közül emelkedtek ki. De ezt pusztán csak 15 millió magyar ajkú olvashatja. Más nyelvről átlehet fordítani magyarra, de fordítva már nem működik!

    Nem akarok híres lenni, csak annyit szeretnék, hogy minél többen olvashassák alkotásaimat. Ez természetesen azzal jár, hogy ezen keresztül sokan megismernek. De ez csak a következmény. Nem a személyem a fontos, hanem amiket létrehozok. Sokan ezt elfelejtették, megcserélték a sorrendet. Mindenki híres akar lenni, és ha van esetleg valamilyen produktumok, azt a háttérbe szorítják...

     Nem vagyok költő s nem vagyok művész. Aki önmagát annak vallja, az nem az. Majd az utókor eldönti,  hogy ki tett le olyas valamit az asztalra, ami kiállta az idők próbáját...